Szenvedély

Szenvedély... a tekinteted Álomtánc csak az álom csak a vágy csilingelő sóhajok dobol a vérem eleget vártunk elszállt vágy engem szolgálsz Esőcseppek az ablakon én leszek éj,együtt,külön gyertya fény kegyetlen szenvedély körbefon mások-benned Mert így akarom... még... mély sötét csillagok miért nem Most ölelj! Nappali vágy ne még... Nem kellenek! néz rám Rabbá teszel sikolts! Sólyom lelkem Suttogj! szelíden tombolva szemedet figyelem Szenvedély Szivárványt szőj tombolni Vad vágyak Vallomás... vágy vers vágy vonal ziláld szét...

Nem pótlék vagy, nem valami, ami most épp jó, maga a JÓ vagy, az élvezet , a gyönyör, a Szerelem! …én nem azért szeretlek, mert vágytam már a szerelemre vagy hogy engem így szeressenek, hanem mert ezt gyújtottad lángra bennem…!,,Mindig van egy személy aki nem számít hogy mit tesz vagy mit mond, és nem számít hogy hányszor okoz neked fájdalmat - nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked…"..minden "csak vicceltem" mögött van egy kis igazság, minden "csak elgondolkoztam-ban ott van egy kis kíváncsiság,minden "nem tudom" mögött van egy kis tudás, és minden "nem érdekel" mögött van egy kis érzelem.. Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

Angyal és Ördög

Mindannyiunk lelkében megállás nélkül folyik a harc a Jó és a Rossz között. Lehet, hogy minden pillanatban összecsapnak egymással az angyalok és az ördögök. Talán évezredek óta tart a háborújuk, és egyre nagyobb területeket hódítanak el egymástól, míg végül egyikük megsemmisíti a másikat.

Mosoly

Bárcsak lenne

Bárcsak lenne mellettem olyankor valaki,

Mikor az önbizalmam némán haldoklik

S hitem magamban oly kevés.

Aki kezemet fogva szemembe néz,

És csak ennyit mond:” Ne félj! Add önmagad!

Aki szeret, az így is elfogad!

Töröld le arcodról a műmosolyt!

Nem baj, ha tekinteted most komoly!

Nem lehetsz mindig csak vidám!

Nem szerethet mindenki egyformán!

De hidd el: belőled csak egy van!

Fogadd el végre önmagad!

Légy aki vagy! Ne játssz szerepeket!

Ne vegye el semmi jó kedvedet!

Hisz kedves vagy, jó és okos!

Ne keress mindig mindenre indokot!

Szeresd hát meg önmagad!

Ne akarj mindig megfelelni!

Bár eszeddel tudod, hidd is el:

Magadért is lehet, Téged szeretni!”

Mondanám én erre: „ Ugyan…!

Az élet úgyis csak komédia!

Félek… ha önmagam adom,

Nem ért meg senki… S ezt nem akarom! „

Bárcsak lenne itt mellettem mindig valaki!

Ki az ellenkezőjét velem elhiteti.